Sárkányok között

A sárkány Európában gyakran szárnyas rém, amelyet le kell győzni. Ázsiában viszont egészen más szerepekben láthatjuk.

A kínai hagyomány szerint az ég és a víz teremtménye. Úgy hitték, képes felhőket gyűjteni és esőt hozni, ezért a földművesek tisztelettel fordultak felé. A császárok ruháin is megjelent a sárkány-motívum: azt jelezte, hogy az uralkodó különleges kapcsolatban áll az égiekkel. A Tiltott Város – a kínai császárok hatalmas, fallal körülvett palotanegyede, ahová egykor csak a kiváltságosak léphettek be – falain, kapuin és berendezésén is százával láthatók sárkányábrázolások.

A legendák szerint sárkánykirályok uralják a tengereket és az időjárást. Egy regényben az egyik sárkánykirály fia bajba kerül az égi világban: megsérti az isteni rendet, ezért halálbüntetés várna rá. Végül megkönyörülnek rajta, de büntetésből lóvá kell változnia. Ebben az alakban hordozza a főhőst, egy zarándokutat járó szerzetest. Bár többnyire lónak látszik, időnként megmutatkozik sárkánytermészete: képes harcolni, varázsolni. Nem vad szörnyeteg, hanem hűséges társ, aki jóvá akarja tenni a korábbi hibáit.

Japánban a sárkányok gyakran tavakhoz, tengerekhez kapcsolódnak. Bölcs, időtlen lények, egyszerre félelmetesek és tiszteletreméltók.

Egy ismert japán legenda víz alatti palotáról szól, amelyet a tengerek sárkányistene ural. A történetben a sárkányisten mágikus dagály- és apálykeltő ékszereket ad egy hős hercegnek. A herceg és a bátyja között régóta viszály dúl. Miután a herceg visszatér a tengermélyi palotából, a bátyja fegyverrel támad rá a parton. Ő a dagályékszerrel védekezik: a víz hirtelen kiárad, és majdnem elnyeli a támadót. Amikor az könyörög az életéért, a herceg megszánja, és az apályékszerrel visszahúzza a tengert.

Koreában mesebeli királyok vagy hősök álmában gyakran jelenik meg sárkány mint a szerencse és ígéretes jövő előhírnöke. A koreai hagyomány különös lénye az imugi: hatalmas, kígyószerű teremtmény, amely hosszú idő után válhat csak igazi sárkánnyá. Ezért az átalakulásról és a kitartásról szóló történetek kedvelt alakja.

Vietnamban a sárkányt a nép mitikus ősatyjaként tisztelik. A monda szerint egy sárkánykirály és egy tündér száz gyermekétől származnak a vietnamiak.

Érdekes, hogy az ázsiai sárkányok többnyire nem hasonlítanak a nyugati mesék vaskos bestiáira. Testük inkább kígyószerű, hosszú és hullámzó. Sok ábrázoláson agancsuk van, karmaik saséra emlékeztetnek, és bajuszszerű szálak libegnek az orruk körül, mintha maga a szél is részükké vált volna. Szárnyat ritkán láthatunk rajtuk, mégis képesek repülni:
a hagyomány szerint nem a testük emelkedik fel, hanem a felhőkkel együtt mozognak az égen.

Ezek a különös, összetett alakok több állat adottságát, képességét egyesítik: a kígyó rugalmasságát, a sas erejét, a szarvas méltóságát, a halak áramlatokkal mozgó harmóniáját. A természet különböző erőinek összegyúrt képei. Ezért is jelennek meg olyan gyakran vízfolyásoknál, esőnél, felhők között – ott, ahol az elemek találkoznak és változnak.

A sárkányok máig jelen vannak a kultúrában: filmekben, videójátékokban, tetoválásokon. Az emberek évszázadok óta mesélnek róluk, újra és újra megrajzolják őket. Talán mert nemcsak a természet erejét testesítik meg, hanem az ismeretlent is, és az ősrégi vágyat, hogy legyenek nálunk hatalmasabb, titokzatosabb lények
a világon.