JUTALOM

Csip-Csip Csóka megelégelte a sok nehézséget. Egy napsütötte reggel fölkerekedett, berepült a Szociális Osztály nyitott ablakán. Leszállt az első útjába eső asztalra, megigazgatta szürkésfekete tollait, aztán hangos csokogással hosszasan magyarázni kezdte az asztal mögött ülő, komor képű hivatalnoknak, milyen tengernyi vesződséggel jár Vakvarjúcska gondozása.

A hivatalnok részvétlenül hallgatott, szinte oda sem figyelt. Valaki viszont a szomszéd asztalnál egyszerre fölkapta a fejét a madár panaszáradatára, s amint észrevette, ki szónokol, ijedtében akkorára kerekítette a szemét, akár egy gombóc fagylalt. Mint utóbb beismerte, egy film jutott eszébe, amelyben a madarak az emberekre támadnak, ezért hívta legott a biztonságiakat, akik kíméletlenül ki is terelték a segélykérőt a nyitott ablakon, amit aztán gondosan bezártak.

Csip-Csip Csóka egy közeli pad támlájára ereszkedett, s minden bizonnyal sírva fakad, ha lett volna könnyzacskója. Nem volt, így hát csak füstölgött magában. Vakvarjúcska járt a fejében, aki a sirályok kelekótya kompániája szerint bakcsó. Gumicsizmás, botokkal meg sörösüvegekkel tóparton heverésző emberek zavarták el a szüleit, mert úgy vélték, túl sok halat fognak. Csip-Csip Csókát és problémáját meg, lám, fehér inges emberek vették semmibe. Egyedül nem tudja Vakvarjúcskát fölnevelni, ez tény. Mivel pedig emberek juttatták nehéz helyzetbe a fiókát, hát igaza van a kotnyeles galamboknak, hogy az embereknek kutya kötelességük segíteni. Ahogyan magot szórni parkban. Csakhogy akár gumicsizmás, akár fehér inges, az ember nem való semmire, gondolta Csip-Csip Csóka. Ha most kéznél volna egy varázsjogar, mélázott vállára hajtott fejjel, egy csapásra megváltoztatná ezt a világot, mindenki elnyerné méltó jutalmát.

– De nincs – jegyezte meg mellette egy lompos külsejű egyén. Észre sem vette, mikor telepedett a padra. – Nekem elhiheted, kismadár – folytatta a fickó –, nincs varázsjogar. Amint igazság sincsen.

Csip-Csip Csóka ezzel nem értett egyet. Igazság igenis van, csak az emberek felejtették el.

…

(A folytatás az őszi számban olvasható)