MEGYÜNK, HA MENNI KELL

Az embernek, a kutyának, az oroszlánnak vagy a krokodilnak lába van, a halaknak uszonya, a madaraknak szárnya, a mikroorganizmusok némelyikének ostora, csillója vagy éppen állába, amelyekkel helyet tudnak változtatni, hogy csak néhány példát említsek. A növények többsége azonban helyhez kötött. A lábuk helyén – ha lehet ilyet mondani – gyökér van, ami éppen nem a mozgásukat, hanem a stabil rögzítésüket is szolgálja. És a növények mégis képesek helyváltoztatásra. Hogyan csinálják?

Ha nem is úgy, hogy maguk kerekednek fel, de egyes részeiket indítják útnak. Nem a kifejlett növény vándorol, hanem – magjai és más szaporításra alkalmas elemei révén –, az azokból fejlődő utódai kerülnek új területekre. A magokkal terjedés legegyszerűbb esete, amikor a magok csak kipotyognak a felnyílt termésből. De sok esetben a növény erre még rásegít. Például a nebáncsvirág két-háromcentis toktermése már egy finomabb érintésre is hirtelen felnyílva szétlövöldözi magvait. Ezt teszi a hazai kertekben gyakori trombitafolyondár is. De így csak néhány méterrel lehet odébbállni évről évre. Más módszerek is vannak az aktív terjedésre, így például a szamóca indákkal, a nőszirom gyöktörzzsel araszol, de ezek is csak viszonylag rövid és lassú helyváltoztatást tesznek lehetővé.

Ennél sokkal gyorsabb a passzív vándorlás, amikor valamilyen „szállító”, egy állat, az ember, a szél, sőt, akár a víz hullámai viszik a magot vagy a magot hordozó termést. A mohák spórái széllel juthatnak el akár magas épületek, tornyok tetejére. Az algák – fonalasak vagy csak egysejtűek – a víz áramlása révén változtatják helyüket. A rigók és más énekesmadarak vagy a szarvasok, őzek az elfogyasztott gyümölcsökből, bogyókból származó magvakat az ürülékükkel szórják szét. Az ilyen terjedés minden különösebb külső kényszer nélkül bekövetkezik. Biztos, hogy ilyenekre te is tudsz még példákat mondani.

De lehet olyan helyzet, amikor egy növényfaj kénytelen elhagyni eddigi termőterületét, és új helyet találnia magának. Mi kényszerítheti őket erre? Például, ha egy adott területen túl sokan lesznek, ha nem kapnak elég csapadékot, vagy a hőmérséklet tartósabban, szélsőségesen megváltozik, sőt, még akkor is, ha fénykedvelő a növény, de egyszer csak valami hosszan leárnyékolja. Napjainkban leginkább a globális felmelegedés, a klímaváltozás okozza, hogy egy adott élőhelyen a körülmények kedvezőtlenné, melegebbé, szárazabbá válnak, amivel az is együtt járhat, hogy déli irányból – korábban arra nem járt – újabb kártevők is megjelennek. A felmelegedés az oka, hogy a világ kakaóellátásának több mint felét adó két afrikai országban, Ghánában és Elefántcsontparton a termelőknek ültetvényeiket magasabban fekvő, hűvösebb területekre kellett telepíteni, ahol a hőmérséklet kedvezőbb a növényeknek és egyúttal kedvezőtlenebb a kártevőiknek.

A környezeti tényezőktől függően a természetes növényi társulások, erdők is kénytelenek és képesek lassan vándorolni. Amerikában megfigyelték, hogy a fák nem feltétlenül a kevésbé meleg tájak irányába, inkább a nedvesebb vidékek felé indulnak. A tölgyek és a juharfélék nyugatra települnek, mert az arrafelé bőségesebb csapadék nagyobb hatással van a vándorlásukra, mint a hőmérséklet, ami viszont északi irányba terelné őket. A megfigyelések azt mutatják, hogy a fafajok átlagosan 15 kilométert tesznek meg egy évtized alatt, amennyit egy túrázó 3-4 óra alatt tesz meg.