Nézzük együtt Raffaello képeit!

Raffaello egyszer azt mondta, hogy ha az ember fest, nem gondolkozik. Pedig a művészet történetében kevés olyan sokoldalú alkotót találunk, aki az építészet és a grafikai munkák mellett a festészetben is kiemelkedő műveket hozott létre. Ehhez pedig biztosan gondolkodnia is kellett.

Raffaello Sanzio (ejtsd: rafaeló szanció), az itáliai reneszánsz festője Urbino városában született 1438-ban, és ott nőtt fel. Akkoriban Urbino gazdag, kulturálisan pezsgő város volt, szülei jómódú kereskedőcsaládból származtak. Raffaello gyerekként édesapja festőműhelyében tanult, aki az urbinói herceg udvari festője volt. Raffaello 17 évesen már festőmesternek számított, sokat és szorgalmasan tanult mesterétől, Pietro Peruginótól (ejtsd: perudzsínó). Fiatal felnőtt korára a kor elismert művésze lett, fénykorában pedig az egyik legnépesebb festőműhelyt vezette. Hamarosan komoly megrendeléseket is kapott, és Sienába (ejtsd: sziéna), majd Firenzébe ment dolgozni. Firenze volt ebben az időben az itáliai reneszánsz központja, ahol a gazdag és művelt kereskedők és nemesek a kor legjobb festőit kérték fel a templomok és saját palotáik díszítésére. Raffaello itt találkozott Michelangelóval (ejtsd: mikelandzselo) és Leonardo da Vincivel (ejtsd: leonardó da vincsi) is. Elhagyta a Peruginótól tanult kifejezésmódot, és nagyszabású, a szépségre és a kidolgozott környezetre összpontosító stílust alakított ki. Leonardo hatására fény-árnyék kontrasztokkal érte el a térbeliséget. Ebből az időszakból származik itt látható önarcképe is, amelyen a sikeres és magabiztos festő a húszas évei elején jár. A festmény egy ideig az urbinói herceg lányának szobájában függött, ami jól mutatja, milyen népszerű szereplője volt a kor kultúrájának.

Az 1500-as évek elején a Vatikánba hívta dolgozni II. Gyula pápa. Ekkoriban épült a hatalmas Szent Péter-bazilika, ahol a kor legnagyobb művészei kaptak megbízásokat a belső tereket díszítő festményekre. A pápa az apostoli palotában található termek freskóinak (fal- és plafonfestmények) készítésére kérte fel Raffaellót. Az éveken át tartó munka eredményeként a pápa lakhelyét díszítő helyiségeket ma Raffaello termeinek nevezik. A művek közül az egyik legismertebb a poszteren látható Athéni iskola, amelyen ókori tudósok, matematikusok és filozófusok beszélgetnek reneszánsz stílusú építészeti háttér előtt. A szereplők között felismerhető két görög filozófus, Platón és Arisztotelész alakja a kép középpontjában, sőt, Raffaello művésztársait (és riválisait), Leonardót és Michelangelót is megörökítette a freskón filozófusokként. Ha szemfüles vagy, magát Raffaellót is felfedezheted a képen: a jobb sarokban fekete sapkát viselő férfiként néz ki a képből. A hatalmas falképen a reneszánsz festészetre jellemző perspektivikus ábrázolás is megfigyelhető, a szereplők mögötti tér rövidülésben látható. A kor művészetében az antik, ókori kultúrát tartották mintának, amelyhez témában és kifejezésmódban vissza akartak térni.

A Sixtusi (ejtsd: sziksztuszi) Madonna című képet szintén II. Gyula pápa megrendelésére készítette a Szent Sixtus-kápolna számára. Az oltárképen Madonna kezében a gyermek Jézussal látható, két oldalán Szent Barbara és Szent Sixtus térdel. A kép előterében a keret szélén kukucskál ki a népszerűvé vált két gyerek angyalka (putto). Újabb időkben a törölközőtől a csomagolópapírig számtalan helyen láthatod reprodukcióként. Úgy tartják, az angyalkákat Raffaello két utcagyerekről mintázta, akik egy pékség kirakatát bámulták vágyakozva.