TESTVÉRÜNK, A TENGERI CSILLAG

Ha van testvéred, szerencsés vagy. Egy testvér segítség, támasz, barát, játszótárs, egyszóval jó buli. Ha nincs testvéred, lehet unokatestvéred. Persze ő már nem biztos, hogy annyira hasonlít rád, de még rokon, hús-vér test-vér.

Ha több generációra tekintünk vissza, másfajta testvéreket találunk. Szoktuk mondani, hogy a finnek testvéreink (pedig évszázadok óta nem lakunk velük, mégis rokonok). Még nagyobbat ugorva a történelemben, a hunok is testvéreink. Ezek a kapcsolatok mind-mind vérrokonsági kutatásokon alapulnak.

És mi történik, ha sokkal merészebbet ugrunk az időben, és nem néhány száz vagy ezer, hanem százmillió éveket repülünk visszafelé? Ugyan milyen testvéreket találunk abban a korban? Hunokat, kunokat, esetleg juhokat? Nem, ez nem szóvicc, mert akkoriban sem hunok, sem juhok nem voltak még. Éltek helyettük olyan, nekünk különösnek tűnő élőlények, amiket valamennyi ma élő gerinces állat (és persze az ember) ősének tekintünk.

Ilyen volt például a jünnani állat vagy a később élt Pikaia (lándzsaállatnak nevezhetnénk magyarul). Kicsiny termetű, néhány centiméteres, törékeny, még halacskának sem mondható élőlények a hajdanvolt sekélytengeri környezetben. Némileg emlékeztetnek a későbbi halakra, de a még különösebb Vetulicola (két latin szó összegyúrásából alkották meg a nevet, magyarul azt jelenti: ’ősi lakos’) nevű állatról ezt sem mondhatjuk el, holott szintén rokonunk, bár nem testvérünk. Ezek a lények kihaltak, nem fejlődtek oly sikeres élőlényekké, mint a gerincesek. Akkor hol keressük a testvéreinket félmilliárd évvel ezelőtt? Ebben a furcsa társaságban akad még egy csoport, amelynek tagjai ma is élnek, talán már te is találkoztál velük, és ebben az összefüggésben bizony, a testvéreink. Ezek a tüskésbőrűek, más szóval echinodermaták. Ide tartoznak a tengeri sünök, tengeri csillagok, tengeri kígyókarúak, tengeri liliomok és a tengeri uborkák.

No, ez már meglepő állítás, nem igaz? Még hogy a tengeri csillagok meg a tengeri sünök a testvéreink!? Így van! Nagyjából hatszázmillió évvel ezelőtt, egy hatalmas jégkorszak végét követően ismét virágozni kezdett Földünk tengereiben az élet. Ekkor jött létre az az érdekes élőlény, amelynek leszármazottai aztán rendkívül sikeres fejlődési utakat nyitottak a törzsfejlődésben. Ezt a lényt ma még nem ismerjük, mert (egyelőre) nem találták meg a maradványait, viszont tudunk a tulajdonságairól, s ezek alapján azonosítani lehet leszármazottait (és az egykori testvéreket). Manapság a genetikai teszt egyértelműen kimutatja a vérségi kapcsolatokat, például a testvéri köteléket, ha a testvérek kiskorukban elszakadtak egymástól, és később kétséges a vérrokonság.

(A folytatás a tavaszi számban olvasható.)