A legkisebb világutazók

Amióta kamerák figyelik, mi történik a Földön, néha egészen különleges élményben lehet részünk.

Egyre többször sikerül távoli magaslatokról megörökíteni tűzhányók kitörését. Ilyenkor oldalról látjuk, ahogyan a jellegzetes vulkáni kúp szájából szinte kirobban egy hamuoszlop, és tör, tör hatalmas sebességgel és zajjal feljebb és feljebb, akár több kilométeres magasságba is. Az égbolt sárgássá válik, s mivel a nehéz és kemény vulkáni hamu vezeti az elektromosságot, gyakran kíséri mindezt dörgés és villámlás.

A legnagyobb erejű kitörések során több száz, olykor több ezer köbkilométernyi forró anyag – magma, hamu és gázok keveréke – törhet a felszínre. Ennek egy része hatalmas hamuoszlop formájában akár 30–40 kilométer magasra is kilövell, mélyen behatolva a légkör felső rétegébe (a sztratoszférába).

Ezt a páratlan jelenséget a világűrből, a műholdak segítségével élőben is végig-nézhettük 2011-ben, amikor az izlandi Grímsvötn vulkán hamuoszlopa elérte a 20 kilométeres magasságot.

Hogyan tudjuk felmérni a vulkáni hamu mennyiségét? Budapest több mint 500 négyzetkilométert foglal el, ehhez adjunk még egy kilométeres magasságot, aztán képzeljük el, hogy ezt az óriási „ketrecet” megtöltjük két milliméternél is kisebb vulkáni darabkákkal – és megkapjuk egy közepes vulkánkitörés hamujának mennyiségét. A hamun kívül olykor még számolni kell a lávával, a kővé szilárduló forró magmával és a gázokból, nagyobb törmelékdarabokból álló, maga körül mindent elpusztító izzó áradással is. Attól függően, hogy milyen jellegű vulkánról és milyen kitörésről van szó, a hamunál sokkal nagyobb tömegű anyag is szétterülhet a tűzhányók környékén.

A hamuoszlop magasságától és az aktuális széljárástól függően a komor, de lenyűgöző füstfelhő először lelassul, majd kényelmesen szétterül, anyaga pedig hatalmas vándorútra indul, ezúttal nem felfelé, hanem oldalirányban. A levegőben akár sok ezer kilométert is megtesznek a részecskék: a velük sodródó gázok (elsősorban a kén-dioxid) a magasban apró, láthatatlan cseppekké állnak össze, amelyek olykor hónapokig, akár évekig lebegnek még a légkörben, és megakadályozzák, hogy a Nap sugarai elérjék a Földet. Kiszámíthatatlan, hogy az áramlások hol teszik tönkre a termést és hová nem ér el a katasztrófa. A korábbi évezredekben az emberek ilyenkor többnyire nem is tudták, miért tűnt el a Nap és hűlt le az idő – hiszen a baj forrása egy másik földrészen is lehetett.

A kitörés során a kráterből nagyobb tömegű, akár hat-nyolc centiméteres kőzetdarabok is a magasba repülhetnek. Ezeket nevezik vulkáni bombáknak (ha még lágyan, félig olvadt állapotban repülnek ki) vagy vulkáni blokkoknak (ha már szilárdak). A két milliméter és hat centiméter közötti, kavicsra emlékeztető darabkáknak gyönyörű nevük van: ők a lapillik.

S mindezeken felül akad egy különös potyautas is e magaslégköri hamuexpresszen. A szemcsékhez (különösen vízgőz jelenlétében) könnyen hozzátapadnak különböző baktériumok, mert itt még a sugárzástól és a kiszáradástól is védettek. Egy fertőzés így is tovább terjedhet, még kontinensek között is. Ezek a csöppnyi lények a legkisebb világutazók!

Miközben a gáz odafenn gonoszkodik a klímával, a hamut alkotó ásványi szemcsék előbb-utóbb lehullanak, akár 30–40 centiméteres réteggel bevonva mindent a megművelt földeken és a településeken. Egy alaszkai tűzhányó alig ötven köbkilométernyi hamuja 1200 éve eljutott Nyugat-Európáig is. A pusztító hatás attól függ, milyen a szemcsék kémiai összetétele és milyen vastagon takarják el a növényeket.

Ahol a vulkáni hamut szórványosan szórták szét a szelek, ott a benne lévő, nem mérgező ásványi anyagok gazdagítják a talajt, és a későbbi években javítják a termést. Ahol pedig nagy mennyiségben hullottak le és maradtak egyben, szárazföldön, de víz alá süllyedve is, ott megindul az évmilliókig tartó kőzetképződés. Így jön létre az egyik vulkáni kőzet, a tufa.

Ha Magyarország vulkanikus eredetű hegységeiben jártok, a Mátra, a Bükk, a Börzsöny vagy a Balaton-felvidék tájain, ne csak gyönyörködjetek, keressétek meg, mi történt az egykori vulkáni hamuval. Tufa ez is, tufa az is – de meglepő, mennyire különböző időszakokból származnak és mennyi különbség van köztük!