Hang-utas

Látod ott messze a levegőég utasát? Vagy nem is messze, hanem itt körülöttünk, az arcunk közelében? Vigyázz, mindjárt megcsiklandozza a füled!

Azaz miért kellene vigyáznod? Lehet, hogy épp őt várod. S nem is látnod kell, hanem hallanod…

A levegőég utasa a hang is. Ha hangot keltesz, suttogással vagy kiáltással, beszéddel vagy énekkel, füttyszóval, tapssal, hangszerekkel, a levegő rezgését idézed elő. Attól függően, mivel kelted a hangot, más az ereje és a színe. A hang rezgésének, hullámainak számát lehet műszerekkel mérni, ennek mértékegysége a Hertz [ejtsd: herc]. Az emberi fül 20 és 20 000 Hertz közötti rezgéseket hall meg, de vannak hangok 20 alatt és 20 000 fölött is. Bizonyos állatok ezekben a hangtartományokban is hallanak, számukra fontos információt nyernek belőlük, hogy milyen veszély leselkedhet rájuk.

A hang erejének is van mértékegysége: a decibel. Csöndesebb környezetben nagyjából 40 decibelt mérhetünk, hangos elektromos hangszerek – pl. popzenekarok – közelében 100-at, 130-nál pedig már fájdalmat érezhetünk a fülünkben (ezért viselnek fülvédőt zajos szerszámokkal vagy gépek között dolgozók, hogy megóvják hallásukat a károsodástól).

Amikor még nem találták föl a hang közvetítését, csak addig terjedhetett hangüzenet, ameddig egy erős hangszálakkal és tüdővel rendelkező ember kiáltása elhallatszott. Ez persze nem kifinomult közlés volt, hiszen azt nem lehet ordítani, hogy „attól tartok, tűz ütött ki a faluban”. Mi több, magyarul még azt is hiába kiáltaná valaki, hogy „tűz”, mert az ű magas hangrendű magánhangzó, képzéséhez szinte csücsörítve nyitjuk ki a szájunkat, tehát a hangerőnk erősen korlátozott. (Ilyen nehézséggel szembesülnek a zeneszerzők is, ha szöveget zenésítenek, mert egy magasra írt í, vagy ő is nehezebben talál utat a hallgatóhoz, mint egy á, vagy ó.) Amikor a telefont – még nem a mobilt, hanem a vezetékest – föltalálták, az emberek sokáig hangosan beszéltek a készülékbe, úgy érezték, „messzire kell elhallatszania” mondandójuknak. Ma már kiváló technika áll a telekommunikáció (távolsági kapcsolattartás) rendelkezésére. Az pedig nem fizikai kérdés, hogy lelkileg és szellemileg is jobb, erősebb lett-e köztünk
a kapocs.

Az ősember még nem nevezte meg a veszélyt, csak jelet adott. Volt jele a tűznek, áradásnak, a mamut közeledésének és sok egyébnek. Ezeket különböző hangmagasságokon kiáltozták. Olyan éles fülük volt, hogy nem tévesztették össze a hangmagasságokat. Zenészeknél fordul elő, hogy úgynevezett abszolút hallásuk van. Ez azt jelenti, hogy egy C hangot nem tévesztenek össze egy D-vel, a hangmagasságokat pontosan felismerik. Ettől még senki nem lesz jobb zenész, az állatvilágban gyakori ez a jelenség. A fejlett emlősöknek – például a kutyáknak – gyakran van abszolút hallásuk. A kutyád nem hallja, hogy fiszt játszol a hegedűn, de az autótok levegőégben utazó hangját nem téveszti össze más autókéval.