LEGENDÁS SÁRKÁNYVILÁG

A sárkány az egyik legősibb mitikus lény, ezért a világ szinte összes kultúrájában ismertek a róla szóló legendák.

Régi természetkönyvekben a gyíkok és kígyók mellett a sárkányok életmódját is leírták. Úgy gondolták, fajtától függően 30–120 cm-es, jellemzően az anyasárkánnyal megegyező színű tojásból kelnek ki, testüket kemény pikkelyek borítják, pupillájuk függőleges. Megemlítik, hogy egyes példányok képesek farkukkal megfojtani egy elefántot. A baziliszkusz egyetlen pillantása és mérgező lehelete is halálos az emberre.

Az évezredek folyamán Földünk minden táján kerültek elő hatalmas, megkövült csontmaradványok, amelyeket — hiszen még nem tudtak a dinoszauruszokról –sárkánymaradványoknak véltek. Az ősi Kínában a feltárt „sárkánycsontoknak” gyógyhatást tulajdonítottak. A tiltó rendeletek ellenére a hagyományos kínai orvoslásban napjainkban is használnak „sárkányport”.

Az ókori görögök és rómaiak a sárkányt az erő szimbólumaként és a Föld titkának ismerőjeként tisztelték, félelmetes és jó tulajdonságokkal egyaránt felruházták. A római lovasság katonai jelképe volt a sárkánylobogó. Az ókori kelták harci eszközeit sárkányábrázolások díszítették, Wales zászlaján vörös sárkány látható.

A kereszténység elterjedésével a sárkány a bűn és a Sátán jelképe lett, leküzdése a bűn legyőzését jelentette. Sárkányölő Szent György legendája jól ismert. El tudjátok mondani, miről szól a legenda?

A rettenetes sárkányok gyakran okádtak tüzet. Ennek eredete valószínűleg összekapcsolódik a középkorban ábrázolt pokol kapujával, amit gyakran egy hatalmas szörny tüzes, füstölő szájához hasonlítottak.

A középkori, sárkánylegyőzésről szóló hőskölteményekből tudjuk, hogy a sárkányvérbe mártott karddal gyógyíthatatlan sebet lehet ejteni. Sebezhetetlenné válik, aki sárkányvérben fürdik, és képes lesz a jövőbe látni. A sárkányfog szerencsehozó talizmán, szükség esetén a földbe ültetett fogakból bronzba öltözött, felfegyverkezett katonák „kelnek ki”.

A kelet-ázsiai kultúrában a sárkány a boldogság, a hatalom, a nemesség, az istenség szimbóluma. A víz, a tavak, folyók, tengerek ura. Gyakran él vizek mélyén, de minden tavasszal mennydörgés közepette az égbe száll, hogy esőhozó felhőket teremtsen. Jellemzően segítő és jóindulatú, de ha földi halandó megharagítja, áradásokat, tornádót vagy szárazságot hoz. Ha ki akarták engesztelni, a tiszteletére emelt templomokban, kegyhelyeken különböző szertartásokat mutattak be.

Az átalakulás mestere, hol elfér egy gombostű hegyén, hol egész hegyeket eltakar, láthatatlanná változik, hal, kígyó vagy emberformát ölt. Repülőképességét nem szárnyának, hanem mágikus erejének köszönheti, ami gyakran a karmaiban tartott gyöngy hatalmának tulajdonítható. Nagy tiszteletlenség és balszerencsét hoz, ha fejjel lefelé ábrázolják. Bőrre tetoválását csak igen erőseknek ajánlják, különben a sárkány felemészti szerencséjüket.

(A folytatás a nyári számban olvasható)